Utolsó feltöltés: 2015.02.04.
Tartalom:
1.fejezet:
Tiszteletadás Gérecz Attila emlékművénél
Budapesten. 2006.
2.fejezet:
Tiszteletadás Párizsban a Diadalívnél 56-os bajtársaink emlékére. 1997.
3.fejezet.
Hadifogságunk jubileumi ünnepségén Németországban. Bad- Kreutznach. 1995.
4.fejezet.
56-os EMLÉKFAL emlékhelyünk avatása Győrben, 2009.
5.fejezet.
Emlékezéssel
tiszteletadás Szent Borbála, a tüzérek védőszentje előtt.
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
Immár 15 éve minden év november hó 7-én megemlékezünk –egykori hősi halált bajtársunk – halálának színhelyén, az emlékére emelt falitáblánál.
Színhely:
Budapest, Klauzál tér 7.
Az
ünnepségeket bajtársi kőrünk szervezi, melyen egykori bajtársain kívül
rendszeresen résztvesznek, és megemlékeznek-koszorúznak a rokonság, egykori
kedvese, Magyar Irószövetség, Magyar Öttusa Szövetség, Bólyai Akadémia, társ
bajtársi szervezetek képviselői is.
A
2 évvel ezelőtt avatott új emléktábla előtt – mely az Irószövetség épületénél
van, is történik emlékező-tisztelgő ünnepség, továbbá az országban más helyeken
is.
2.fejezet!
_____________________________________________________________________________________________________
1997 március hóban a hadapródiskola bajtársi kőre nevében látogatást tettünk Párizsban a Diadalív emlékműnél, melynek fő inditéka az volt, hogy tisztelegjünk a – dicsőséges 1956-os magyar forradalom és szabadságharcban való tevékenységük miatt – hazájukat elhagyni kényszerült bajtársaink előtt.
Az
aktus színhelyéül legalkalmasabbnak láttuk a Diadalívet.
Hőseink,
akikre emlékeztünk: Csicsery Zsigmond, Dlabács Gyula, Mikófalvy Ferenc, Papp
László, Rédey Tamás, Péntek Róbert, v.Sujánszky Jenő, Ybl Miklós egykori
tüzérhadapródok, 56-os bajtársaink.
Bár
ők szétszóródtak a nagyvilágban, de Sujánszky Jenővel együtt emlékeztünk rájuk.
Sajnálatos, hogy Péntek Róbert már 1995-ben elhalálozott.
A
programunkat Sujánszky Jenő egykori bajtársunk szervezte, mely nélküle nem is lett
volna végrehajtható. Francia Minisztériumi engedéllyel történt az aktus,
magasrangú tisztségviselők részvételével, az örökláng meggyújtásával.
A
küldöttség 2 főből állt, Mordényi Endre és neje, s v.Sujánszky Jenővel együtt
helyeztük el a magyarországról vitt nemzeti szín szalagos koszorút.
Méltó,
és örökké emlékezetes kegyeleti aktus volt!
Fotók: ME-SJ.
____________________________________________________________________________________________________
3.fejezet!
1995-ben tudomásomra jutott, hogy a legnagyobb fogolytáborunkban, a Bad-Kreutznach-Bretzenheim-i lágerünkben, az 50 éves jubileum kapcsán emlékünnepség lesz.
Egy
szintén 3. üteges bajtársammal, a közelben élő Dr.Filkey Lajossal nekiláttunk a
kapcsolatfelvételnek, nevezetesen a helység Polgármesterével kezdtünk
levelezni. Közöltük vele, hogy nemcsak részt kivánunk venni az ünnepségen, és
koszorúzni, hanem egyenruhában megyünk, és beszédet akarunk mondani. A
Polgármester nagyon örült a tervezett látogatásnak, és a koszorúzásnak is, de
az egyenruhát, és a beszédet megtiltotta.
Az
ünnepség 1995 április hó 4-én volt, legalább 11 nemzet, kb. 5-6 ezer egykori
hadifogoly résztvevőjével. Mi már 2 nappal előbb érkeztünk, s bejelentkeztünk a
Polgármester Úrnál, aki az előzetes tiltását fenntartotta. Ennek ellenére mi
elhatároztuk, hogy tervünket végrehajtjuk.
Az
ünnepség napján korareggel tábori mise volt, s gondolván, lesz ami lesz,
előzetes vezeklésként mi megáldoztunk, mielőtt egy fogdában kötnénk ki.
A
község határában levő emlékhelynél folyt le az ünnepség. Emlékbeszédet csak a
Polgármester, és 11 ország NATO attaséja mondott, és koszorúzott. Mindenki csak
civilben volt, még az attasék is! Rengeteg bajtársi szervezet koszorúzott, majd
lazitásként csoportos emlékező találkozóvá vált a helyszín.
Mély
lélegzetet véve ekkor elővettük az addig becsomagolt egyenruhánkat, gyorsan
beöltöztünk, odaálltunk az emlékműhöz, diszelegve elhelyeztük a koszorúnkat, és
rövid tájékoztatót mondtunk magunkról. Közben arra is gondoltunk, hogy az
előzetes tiltás következtében akár le is tartóztathatnak bennünket, mivel akkor
még olyannyira tilos volt az
egyenruhában való megjelenés, hogy az összes megjelent hadifogoly, és még a
NATO résztvevők is civilben voltak.
Végül
nagyon jól sikerült a szereplésünk!
Körülvettek
bennünket, s az előzetes csodálkozás sikerré váltott át. Sokan fotóztak,
bajtársak, TV-sek, újságírók. Már az este közölték aktusunkat a TV-ben, s 2
újságcikk is jelent meg rólunk. A Polgármestertől elnézést kértünk, aki
morcosan, de megbékélt. Egykori német lágertársaink segitségével felkerestük az
eredeti táborhelyünket, a 2 hatalmas hadifogoly temetőből a nagyobbat, ahol
12.000 elhunyt nyugszik. Kerestünk ismerős magyar hadifogoly-társ sírhelyet, és
többet meg is találtunk.
A
találkozó nagy élmény volt számunkra, s hazatérve kb. 2 hónap múlva postán
kaptunk mindketten hírt az akciónk bizonyítható sikeréről, vagyis egy „Europa
Medaillon” elismerést a Német Hadifogoly Szervezettől, de ennek egyéb előzménye
is volt!
Fotók: ME.
4.fejezet!
56-OS MÚZEUMI EMLÉKHELYÜNK
AVATÁSI ÜNNEPSÉGE GYŐRBEN
2009. április hó 14-én ünnpélyes keretek között történt Győrben az MH. 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred emlékmúzeumában, a Kőrösi Sándor emlékszobában, az 1956-os forradalom és szabadsághacban résztvett egykori tüzérhadapródok gyűjteményes emlékfalának felavatása, EMLÉKFAL kivitelben, az ezred vezető állománya jelenlétében.
Az
ünnepség leírása, és képei:
Varga László mk. dandártábornok Úr üdvözölte a meghívottakat, méltatta a jelenített hadapródok példamutató forradalmi tevékenységét, ismertette az előkészítő munka fázisait, és megtekintésre ajánlotta a kiállítás résztvevői, és az utókor számára.
Az ezt követő avató beszédek:
Tábornok
és Tiszt Urak!
Mélyen
tisztelt Hölgyeim, és Uraim!
Kedves
Bajtársak!
Jelen kiállítás avatandó tábláinak egyikén szerepel egy olyan mondat és fotó, hogy „innen indultunk” Ez történt egykoron Nagyváradon, - anno 1941-ben – a M.Kir.Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolában, melynek bizonyitéka, hogy elhivatottságot éreztünk hazánk védelmére, s azt felkészült katonaként kivántuk tenni. ill. végrehajtani. A háború végkifejlete bizonyára közismert, s ez meghatározta későbbi sorsunkat.
A
kiállítási anyag valamennyi résztvevője a későbbi ötvenes években megpróbált
javítani a hazánkban folyó elnyomáson, s immár civilként, ki-ki saját területén,
és szándékával, továbbá bátor személyes vállalkozásaival igyekezett ellenállni
a terrornak. Néhányan már 1949-ben, többen 1950-53-ban, de valamennyien
résztvevői voltunk az 1956-os dicsőséges magyar forradalom és szabadságharcnak,
mely nem tudott ellenállni a hatalmas szovjet túlerőnek, s fájó, de elbukott. A
részvevők szétszóródtak a nagyvilágban, de hazájuk iránti hűségüket életük
végéig megtartották.
A
két csodálatos tablón 20 bajtárs
szerepel, akik egymástól függetlenül, de valamennyien fegyverrel vettek részt
az ellenállásban. A szereplők közül ketten hősi halált haltak, már csak 7-en
élünk, ebből 3-an magyarországon, s
további 4 külföldön a messzi távolban, 13-an már elhunytak. Itt mi ketten
képviseljük valamennyi élő bajtársunkat, ápoljuk a távollevők, és meghaltak
emlékét.
Valamennyiönk nevében köszönetünket nyilványítjuk a fáradságos előkészítő és létrehozó munkájukért, továbbá, hogy anyagunkat befogadták az egykori tüzér kadétok emlékeit eme csodálatos tüzér szentélybe, s kiemelten köszönetünket nyilvánítjuk Varga László mk. dandártábornok Úrnak, az MH. 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred parancsnokának, aki magáévá tette közeledésünket, számos nehézséget leküzdve, és anyagi áldozatot vállalva létrehozta, s lehetővé tette, hogy ezt most felavassuk.
Valamennyi
bajtársam nevében adom át Önöknek becses emlékeinket, s kérem őrizzék meg
azokat tanulságul, és emlékül az utókor számára.
Ísten
óvja szeretett hazánkat!
Köszönöm
megtisztelő figyelmüket, és kérem tekintsék meg a tablóinkat.
Mordényi
Endre
tüzérhadapród növendék
56-os
Nemzetőr
Tisztelt
Hölgyeim és Uraim, Tiszt Urak, Tábornok Úr!
Emlékezünk 1956-ra, a magyar Forradalom napjaira, amikor a Nagyváradi M.Kir. Gábor Áron tüzér Hadapród
iskola
hallgatói is tevékenyen résztvettek a haza védelmében. Az ország különböző
területén résztvettünk fegyveresen is a forradalmi harcokban. Többen áldozták
életüket a hazáért, s ezt követően sokan elhagyták az országot a megtorlás elől menekülve, szétszóródtunk s
nagyvilágon, de a haza szeretete összetart bennünket a mai napig. Bajtársi
kőrünk él, és merem remélni Önök fogják tovább ápolni ezt a hagyományt, és a
fiatal bajtársainkat a haza szeretetére nevelik és oktatják.
Tüzér
becsülettel a Hazáért!
törzszászlós
tüzérhadapród növendék
56-os résztvevő
Végezetül jó hangulatú ebéd elfogyasztása mellett kötetlen beszélgetés alakult ki az ezred parancsnoki állománya, és a jelenlevő két volt hadapród között.